Zabundu

Bár tudnék mit mesélni, továbbra is mellőzöm ezt a tevékenységem. Ehelyett inkább boldog nőnapot kívánok minden kedves olvasómnak! :)

Elég szarul telnek mostanában a napjaim. Valamiért nem találom a helyem, és egyfajta folyamatos stresszhatásnak élem meg. Ez a vasárnap estémre is igazvolt, bár akkor konkrétan a lány járt folyamatosan a fejemben. Ugye azért vártam vasárnapig a törléssel, hogy hátha megtudjuk beszélni a dolgot, de nem jelentkezett, most meg kezdem azt hinni, hogy valami baj történhetett vele. :S Amúgy a vasárnapi elalvással még nem is volt gond, de hajnali 3-kor arra ébredtem, hogy róla álmodtam. Egészen pontosan egy kérdőívet láttam magam előtt és úgy éreztem, hogy azért nem ért rá eddig velem beszélni, mert ezt a kérdőívet készítette. Amikor felébredtem, néztem is rendesen, hogyan álmodhatok ilyen baromságot? :O Ezután viszont az a probléma vetődött fel, hogy nem tudtam visszaaludni. Negyed óránként néztem az órám és számolgattam visszafele, vajon még mennyit aludhatnék, ha azonnal elalszok...

Végül reggel (mint mindig) fél 6-kor keltem hullafáradtan, de idővel felpörögtem. Egészen annyira, hogy sikerült is összevesznem az első órában két munkatársammal is. Mondjuk ennek nem volt sok köze a felpörgésnek, egyszerűen csak túl gyenge volt ahhoz az idegrendszerem, hogy csendben tudjak maradni.  Ez elsővel alapból sem vagyok jóba és már rögtön az első lépésével elvágta nálam magát. Azt csinálta, hogy oldalról átkarolt és határozottan megkérdezte: "Ugye mi barátok vagyunk!?". Logikus első reakcióm: "Hát persze!", a megfelelő hangsúllyal mondva. Sajnos annyira még ő sem volt hülye, hogy ne vágja le az iróniát így meglepődve visszakérdezett: "Nem vagyunk barátok!? :O". Ekkor már nem volt visszaút, muszáj volt valahogy kimagyaráznom magam, hisz akár hogy is nézzük, kétszer akkora, mint én, ám mégis megőriztem a hidegvérem, és próbáltam elmagyarázni neki, hogy én nem vagyok az az akárkivel barátkozós típus. Hosszasan ecseteltem neki a dolgot, hogy az ő kis agya is felfogja a tényállást, de a végén láttam, ebből az egész beszélgetésből csak annyit hallott meg, hogy "Nem!". Ezt az is alátámasztotta, hogy ezután vagy 2 órán át folyton kiabálta a nevem és próbált engem szívatgatni, ám mivel nem vettem fel a dolgot, idővel megunta.

A másik veszekedés, hangosabbra sikerült. Odajött hozzánk a főnök, és miután látott egy nagy kartonpapír darabot kidobva a kukába (nem pedig lepréselve), odajött hozzánk, és elkezdett oltogatni mindenkit. A hangos beszédet meghallva, odajött egy színes bőrű barátunk is, aki ahelyett, hogy próbálta volna megmagyarázni, hogyan került oda az a karton, inkább engem vett elő, miszerint, mi a fenéért dolgozok, ha egyszer szünet van!? Ezzel abban a pillanatban betelt nálam a pohár, mert egy nagyon érzékeny pontomra tapintott az ürge. Alapból is iszonyatosan irritál, hogy folyton megakarják szabni, mikor dolgozhatok és mikor nem, de akkor meg kifejezetten, mikor nem is az volt a téma! Még szép, hogy visszaszóltam neki, hogy ki a faszt érdekel, figyeljen már oda, miről van szó (mind ezt hosszabban és még több káromkodással), amire neki is kötelező volt még hangosabban reagálni. A főnökünk is felidegesített, mert ő végig csak lesett és csupán egy kis halk megjegyzéssel próbált megvédeni (amit én is csak épphogy meghallottam, olyan halkan mondta): "Hagy dolgozzon, ha akar.". Hát mondom ritka jó főnök vagy b…+. Elég komolyan felidegesítettek, és ezután meg is fogadtam, ott szarom le az egészet, bementem a mázsaházba (a főnökökhöz) és a délután folyamán ülősztrájkot végeztem. Hallottam már aznap is pár dolgot, de kedden (azaz ma) még többet megtudtam, mi ment a hátam mögött. Pár személy erősen hiányolt, mondván, mi az hogy én nem dolgozok!? Az nem számít, hogy ők lógatják a lábukat egész nap, de ha én egy fél napot üldögéléssel töltök, akkor már rögtön szemet szúr mindenkinek. Kedd reggel kaptam is pár negatív megjegyzést erről, de akkor már nyugodt voltam, nem tudtak felidegesíteni.

A mai napon amúgy először papírválogatással kezdtük a napot, majd a 6 kiválasztott személy átment üvegezni. Ez eléggé meglepett, hisz még reggel is úgy volt, ha a papír kész lesz, mindenki megy üvegezni. Végül úgy oldották meg, hogy kettéválasztották a csapatot, ami szerintem elég jó ötlet volt, mert így az üveg tuti jól lett megcsinálva, és a papír is elfogyott (hogy mennyi szemét került a bálákba, az inkább nem érdekel). Ami ma zavart, az egyedül az időjárás volt! Már látom előre, hogy utálni fogom a tavaszt. Hideg szél fújt, de közben a napon meleg volt, ergo, ha felvetted a kabátod (fekete színű), izzadtál, ha levetted, akkor meg átfagytál. Ha pedig jött egy kis felhő, akkor még kabátban is dideregtél. Kb. azzal telt a napom, hogy le-fel veszegettem a ruháimat. Remélem ügyes voltam, és nem romlott ma is a megfázásom! Egyelőre úgy néz ki, nem vagyok rosszabbul. Ami még fontos a mai nappal kapcsolatban, hogy megtudtuk, 6 új munkatárs csatlakozik hozzánk márciustól! Kíváncsi leszek rájuk...